Trópusi övezet:

A földön háromféle övezetet különböztetünk meg: Hideg övezet, Mérsékelt övezet, Forró vagy trópusi övezet.

A trópusi övezetben három élőhelyet különböztetünk meg: Trópusi esőerdők, trópusi szavannák és trópusi sivatagok.

Ezeken az élőhelyeken különböző fajok, társulások élnek. Az esőerdők sok faj számára nyújtanak kedvező feltételeket, de a kolibri például csak ott él meg a trópusi élőhelyek közül, sőt szinte az egész világon nem találjuk meg máshol. A szavannák nyílt, füves térségei leginkább a nagy testű állatonak kedveznek. A sivatagokon csak nagyon kevés fajjal találkozunk a kedvezőtlen körülmények miatt. Összefoglalva: kevés fajjal találkozunk, amely mindhárom trópusi élőhelyen előfordul.

I. Trópusi esőerdők

A trópusi esőedők környénke valóssággal elkápráztat minket. Rendkívül dús növényzet, és gazdag állatvilág fogad minket. Azért van belőlük ilyen sok, mert sehol a világon nincsenek ilyen kedvező életfeltételek az élőlények fejlődésének, mint itt. Magas a hőmérséklet, a havi középhőmérséklet 25-27 °C között változik. Kicsi a hőingás, az évi csapadék mennyiség meghaladja az 1500-2000 mm-t. Nincsenek évszakok, magas a levegő páratartalma. A sok napfény, a magas hőmérséklet, a jó vízellátás kövezkeztében alakultak ki a trópusi esőerdők. Az Egyenlítő környékén találjuk meg őket. A legjelentősebb trópusi esőerdők Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában alakultak ki.

Az esőerdők gazdag és színpompás növényzete kiváló életfeltételeket nyújt az állatoknak. Mivel az elsődleges számára bőséges táplálékforrás a gazdag növényzet, ezért rendkívül nagy számban élnek itt a másodlagos, harmadlagos fogyasztóknak is bőven jut táplálék. A világon itt a legnagyobb a hüllők és a kétéltűek fajgazdagsága. A növényekhez hasonlóan az állatok is a lombkoronán élnek, ezeket a helyeket igen nehéz megközelíteni. Ez okból sok állatfaj sokáig ismeretlen volt az emberiség számára, és minden bizonnyal rengeteg faj felfedezése nem történt még meg.

A trópusi esőerdők szintezettsége: A trópusi esőerdőknek a legnagyobb a szintezettségük a világon. Öt szintet különböztetünk meg:

Fölső lombkoronaszint, középső lombkoronaszint, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint.

A lombkoronaszinteken, különösen a fölső és középsőkön élnek a nagy fényigényű állatfajok. A cserjeszinten és a gyepszineten élnek az árnyékkedvelő állatfajok.

A trópusi esőerdők fajgazdagsága: A trópusi esőerdőknek a legváltozatosabb a fajgazdagságuk a Földön. Jellemző népességek:

Emlősök: majmok, macskafélék

Madarak: papagájok, nektárevők, ragadozók

Rovarok: bogarak, pókok

Hüllők: kígyók, gyíkok

Kétéltűek: krokodilok, békák

Trópusi szavannák

Az egyenlítőtől délre és északra távolodva fokozatosan csökken a csapadék mennyisége és egyenlőtlenné válik eloszlása. Az év egy esős és egy száraz évszakra különül. Az esős évszak melegebb, a száraz valamivel hűvösebb. Magas az évi középhőmérséklet, a hőmérséklet mindig 0 °C fölött van. A csapadék mennyiségének csökkenésével megvéltozik a társulások szerkezete is. Kialakulnak a szavannák. 4 szavannatípus alakul ki:

Erdős szavanna, ligetes szavanna, cserjés szavanna, füves szavanna

A legnagyobb kiterjedésű szavannák Afrikában és Dél-Amerikában találhatók.

A szavannákon leginkább a gyepszinten és a rendkívül fejlett cserjeszinten élnek állatok, mert a szavannák életkörülményei a nagy testű állatoknak kedveznek. Itt a legnagyobb a patások fajgazdagsága, amelyek között sok a kérődző. Ezek az állatok gazdaságosan hasznosítják a termelők által előállított szerves anyagokat. A nagyszámú elsődleges fogyasztó sok ragadozót tart el. A nyílt terep a gyors mozgású emlősöknek és a magasból támadó madaraknak kedvez. A ragadozók zsákmányának maradékán a dögevők oszoznak. A nagy testű növényevők felosztják maguk között a táplálékforrásokat. Az afrikai szavannákon a ezek az állatok vagy a gyepszinteben, cserjeszintben, vagy pedig a fák lombját legelik.

A trópusi szavannák fajgazdagsága:

Emlősök: majmok, macskafélék, nagy testű emlősök

Madarak: ragadozók, növényevők

Rovarok: sok repülő rovar

Trópusi sivatagok

A trópusi sivatagok a térítők mentén helyezkednek el. A térítők mentén a leszálló, szárító hatású légáramlatok következtében nagyon kevés a csapadék, mennyisége nem éri el az évi 250 mm-t sem. A vízhiány miatt a füves szavannákat felváltják a gyér növényzetű félsivatagok, majd a sivatagok.  Ezeken a területeken nagy a hőingás. A rendkívül kedvezőtlen élőhelyeket csak kevés élőlény képes elviselni, ezért nagyon vékony a talaj. A felszínt homok vagy kopár sziklák alkotják. A sivatagok állatai változatos módon alkalmazkodtak a vízhiányhoz. Vannak köztük olyanok, amelyek a legmelegebb és a legszárazabb időszakot is nyugalmi állapotban vészelik át. Ezt nevezzük nyári álomnak, melyek során az állatok anyagcseréje lecsökken, így könnyebben viselik el a hőséget, kevesebbet párologtatnak. Mások éjszaka járnak élelmet keresni, így elkerülik a túlzott felmelegedést és az ezzel járó vízveszteséget. Megint mások raktározott tápanyagaik elégetésével állítják elő az élethez nélkülözhetetlen vizet.

A sivatagokban oázisokkal is tálálkozunk. Ezek bizonyítják a legjobban, hogy  a vízhiány akadájozza az élőlények elterjedését a sivatagokban. Bizonyos helyeken a talaj felszínének közelében viztároló kőzetrétegek találhatók, amelyekből bő vizű források fakadhatnak. Az innen nyert vízzel öntözik az oázisok lakói a datolya, a citrom, a narancs, és a mandarinligeteket.

A trópusi szavannák fajgazdagsága:

Emlősök: csak növényevők

Rovarok: pókszabású rovarok

Kétéltűek: békák