A bőmgőmajmok nevüket éles hangjukról kapták. Legjellemzőbb sajátságuk, hogy nyelvcsontjuk teste a hang erősítésére való hólyagszerűen felfuvódott gégedobbá módosult, melynek segítségével messze hallható, jellemző siránkozó hangot adnak.

Testük köpcös, jól kifejlődött végtagokkal, öt ujjú kézzel, fogódzó, csupasz végű farokkal. Feje gúlaalakú, alsó állkapcsuk magas és vaskos; alsó és felső állkapcsukban egyaránt négy-négy, egyenesen álló kicsiny metszőfoguk van. Szőre sűrű, tömött, színük kor, és nem szerint változik.

Nedves erdőkben, vizek közelében társaságban élnek, de a többi majmok társaságát feltünően kerülik. 

Főleg növényekkel, nevezetesen levelekkel, rügyekkel és gyümölccsel élnek, de néha a fiatal madarakban, tojásokban, madárfiókákban is nagy pusztítást végeznek.

A bőgőmajom Dél-Amerikában őshonos.