Az orángután az embertől legtávolabb álló emberszabású majomfaj. A neve maláj nyelven "erdei ember"-t jelent. Az orángután Dél-Kelet Ázsiában terjedt el, ma már csak Borneó és szumátra szigetén találkozhatunk vele.

Az orángután a legnagyobb testű fán élő állat: a hímek közel 1,5 m magasak és 100 kg súlyúak, a nőstények feleekkorák. Hosszú, vörös szőrzet borítja a testét. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m. Az idős hím orángutánok jellegzetes pofalemezeket növesztenek. Elsősorban fán mozog, rendkívül erős karjaival kapaszkodva halad ágról ágra.

Elsősorban gyümölcsökkel táplálkozik, ám emellett leveleket, virágokat, fakérget, rovarokat, gombákat, mézet, és egyéb növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.

Az orángután azon kevés állatfaj közé tartozik, amelynél előfordul a nemi erőszak (például az ember és a tőkés réce tartozik még ebbe a csoportba). Az ilyen kierőszakolt közösüléseket inkább az alkalom szüli, nem a nőstény fogékonysága, így nem járnak mindig megtermékenyüléssel.

A vezérhím több nősténnyel is párosodik, amelyek ösztrusz ciklusa 30 napos, az ovuláció a 15. nap környékére esik. A nőstények fogékonyságának sok más majommal ellentétben nincs látható jele. Általában egymással szembefordulva, egy faágon függeszkedve közösülnek. 233-263 nap vemhesség után rendszerint egy, körülbelül 1,5 kg-os kölyök születik, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal orángutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák lombkoronaszintjén. Az anya körülbelül 42 hónapos korában választja el kicsinyét. A fiatalok 6-7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények az anyjuk közelében maradnak, a hímek azokban messze vándorolnak.

Az orángutánok rendkívül vonzódnak a tárgyakhoz, eszközökhöz, vadon is megfigyelték náluk a rendszeres eszközhasználatot. Állatkertekben a legnagyobb zsiványoknak számítanak, jó megfigyelőképességük, intelligenciájuk, erejük és eszközhasználó képességük révén egyben a legsikeresebb szökőművészek is.