A gibbon az emberszabású majmok egyik neme.
A gibbont a többi majomtól megkülönbözteti rendkívül hosszú karjuk. Ujjaik a földig, legalábbis a bokájukig érnek. Közepes nagyságúak, 1 méternél nem nőnek nagyobbra. A legakrobatikusabb főemlősök, minden egyes porcikájukkal a fán levő életmódhoz alkalmazkodtak. Ágról ágra ugrálnak, gyakran 8-10 méters "repüléseket" is beiktatva.
A fiatalok 6-7 éves korukban válnak ivaréretté, majd elindulnak párt keresni maguknak. A gibbon rendkívül hűséges majom, ha egyszer már választottak, az a kapcsolat egész életre szól. A párok változó, pár négyzetkilométertől a több hektáros méretűig terjedő nagyságú retületen élnek. Ezen területeket hevesen védik, elsősorban a hímek. Ez lehet az oka annak, hogy a vadászok áldozatául is hímek gyakrabban válnak. A családok jellegzetes és igen erős hanggal kommunikálnak egymással. Elsősorban hajnalban és késő délután zendítenek rá egyedülálló énekükre. Gyakran a hím és a nőstény valóságos duettet énekel, az összhangzás annál jobb, minél régebb óta vannak együtt. Egyes dallamok öröklődnek, mint azt hibridvizsgálatokkal is kimutatták.
A gibbonok létét elsősorban az élőhelyük pusztulása veszélyezteti. A kultúrterületek növekedésével az összefüggő esőerdőkből szigetek jönnek létre, amik lehetetlenné teszik a gibbon populációk életét.
Halgassa meg a gibbon hangját!
|